Elárulom, eddig nekem sem túl sok volt, vagyis tudtam róla, de nem igazán realizálódott bennem, hogy ez az, de hagyjuk a visszafogott jártasságom ezen a téren. Segítségül hívhatnám most kedves párom, aki a művészetekben igen csak felvilágosult, és rendkívül tehetséges festő, mégis úgy gondoltam előzetes autodidakta órákat veszek az oktatásom előtt a fogalomművészet irányzatából.

A fogalomművészetnek, azaz a konceptualizmusnak a nagykönyvben két, egymásnak ellentmondó meghatározása van: Henry Flynt fluxusművész szerint (ne kérdezzétek mi az a fluxusművész, mert nekem elsőre a Vissza a jövőbe film fluxuskondenzátora jutott csak eszembe, másodszorra már valami flashmob szerű előadás dereng, a google-t használva meg feloszlik a köd és kiderül, hogy ez egyfajta kísérleti színház, ahol a művész által előre megtervezett esemény zajlik a művész közreműködésével, amelybe spontán módon a közönséget is igyekszik bevonni)  a fogalomművészet olyan művészet, amelynek anyagát képezik a fogalmak (hasonlóan, mint a zenéét a hangok), amelyben a fogalom eszköz. Joseph Kosuth értelmezésében azonban olyan művészet, amelynek célja a fogalom, amely a művészet fogalmával foglalkozik – fogalmak által. Ezt aki érti az szóljon. (de egy műveletlen ember vagyok). 

Zizzenjünk is le a téma magyarázásáról, inkább egy képes inspirációval essünk túl a fogalomművészet megértésén és hagyjuk, hogy ámítson ez a valóban magával ragadó művészeti irányzat.

Azért kíváncsi lennék kiből mit váltott ki egyik-másik kép vagy ki-mire gondolt, miközben nézte azt.