Egy ismeretlen vírus üti fel a fejét a bolygón, ami majdnem az egész emberiséget kiirtja. A túlélők robosztus szállító hajókon a tengeren keresnek menedéket és fáradhatatlanul tartanak az érintetlen földek felé, ahová nem juthatott el a tomboló, gyilkos vírus.

Pontosan, úgy hangzik, mint egy apokalipszis film forgatókönyvének néhány soros, tömör kivonata és a hideg kiráz tőle ha komolyabban belegondolunk.

Életünket megszokások teszik mindennapivá, néha már oda sem figyelünk olyan dolgokra, mint a természet szépsége, nyilván ez több okból adódik, a rohanó világban (és de utálom ezt a szópárost) nem sok idő van ilyesmire, de mikor valami baj történik, elég ha egészségünk veszélybe kerül, nem is kell messzire gondolni, elég ha egy keményebb megfázás ledönt a lábunkról, azonnal elkezdjük értékelni az egészséget és vágyunk rá, hogy ismét szelelő orrlukkal, és egy wc-re kimenéstől ne félhullán kelljen vissza másznunk az ágyunkba. Nagy szavak, de igazi jelentésüket az ismeri, aki tudja értékelni az életet, a többiek meg csak pislákolnak.

Visszatérve az apokalipszishez, egy lengyel származású író és filmkészítő, Grzegorz Jonkajtys olyan formán mutatja ezt be alig 7 perces kis animált filmjében, hogy a szőrszál nem hogy feláll az ember hátán hanem megőszül, kihullik, és vinnyogva húzza le magát a szemeteskuka legalljára, ahol talán nem éri utol az a hangulat, amit ez a megrázó kisfilm hordoz. A projekt neve ARK, mely számtalan díjat söpört be bemutatását követően.

Egyrészt szeretjük az animált világot, ahogy korábbi cikkünkben is látható egy példa, másrészt mindig is foglalkoztatott a kérdés, a világ meddig képes eltartani a 7 milliárd embert véges erőforrásokkal rendelkező felszínén.

Nézzük ezt meg Grzegorz szemszögéből és abban a gondolatban, hogy igenis minden nap számít.