Ha az ember legjobb barátjától van szó, elgondolkodunk e azon, vajon miért a "legjobb barát"?

Belegondolunk néha, hogy egy kutya sosem hálátlan, mindig próbál segíteni az emberen, ha az megsérül, nyalogatja a sebeit, vagy csak odafekszik a gazdája mellé, hogy őrizze az álmát?Őket nem érdekli a szociális helyzet, nem érdekli, ha minden vagyona odaveszik a gazdájának, kitart és soha nem okoz csalódást.

Egy nagyon megható és magával ragadó történetet hoztunk nektek egy Argentinában élő német juhász kutyusról, Capitan-ról.

Történetünk 2006 március 24-én kezdődik, mikor is Capitan gazdája Miguel Guzman eltávozott az élők közül, ekkor furcsa dolgok kezdtek történni a gazdája nélkül maradt kutyust befogadó családnál. Az első eltűnésekor hiába keresték, nyilatkozta az özvegy Veronica Guzman, nem találták sehol, és a legrosszabtól tartottak, azonban nem is sejtették valójában mi folyik a háttérben.

Egy héttel Miguel temetése után a családtagok kilátogattak a sírhoz, a Villa Carlos Paz Cordoba temetőbe, és megtalálták az eltűnt kutyust, aki a gazdája sírja mellett feküdt. Mikor meglátta a családtagokat hangos ugatásban tört ki, de a családtagok elmondása szerint ez inkább hasonlított síráshoz.

Ami az érdekesség, hogy a kutyus soha nem járt még csak a temető környékén sem, mielőtt a szomorú eset történt volna gazdájával. A mai napig nem tudni pontosan, hogyan is találta meg az eb az utat.

A történet itt nem ért véget, mert azóta, immár 7 éve nap mint nap látják a hűséges társat a gazdája sírjánál, a temetőben szolgálatot ellátó Baccega információi alapján, Capitan minden este 6 órakor megérkezik, lefekszik a sír mellé és nem mozdul onnan.

A család többször próbálta hazavinni a kutyust, de mind hiába, mert visszaszökött gazdájához, hogy "vigyázza az álmát".

Azt hiszem lehetne tanulni tőle a hűségről és az önzetlenségről.